Az MVP nem "minimum" — az első, amit nem szégyellsz megmutatni
A félreértett MVP az oka, hogy sok termék sosem kerül piacra. Új definíció és 3 szabály, amit minden MVP kickoff-on elmondunk.
Nem az a minimum, amit még épp elbír a kód. Az a minimum, amit már büszkén vállalunk.
Az MVP betűszó a "minimum viable product" — de a szavakat félreértjük. A "minimum" nem azt jelenti, hogy "a legkevesebb, amit megcsinálhatunk". A "viable" nem azt, hogy "működik valahogy". Az eredeti Eric Ries definíció: az a verzió, amivel már MÉRHETŐ üzleti választ kapunk. Mérhető — ez a kulcs. Ha a termék rossz UX-szel jön ki, nem az üzleti modellt teszteled, hanem a türelmet.
3 szabály, amit minden kickoff-on elmondunk
- 1. Az MVP egy kérdést tesztel, nem tizet — ha több hipotézist akarsz mérni, több MVP-re bontunk
- 2. A design nem opcionális — egy ronda MVP-ből nem derül ki, hogy az ötlet rossz vagy a ronda UI
- 3. Csak olyan feature van benne, ami nélkül a kérdés nem mérhető — minden mást ("majd később", "jó lenne") a v2-be tolunk
Volt egy ügyfél, aki 4 hónap alatt akart MVP-t, de 23 feature-rel. Visszajeleztük: ez nem MVP, ez v1. Lebontottuk 3 MVP-re: első hónap az alap feltételezés (fizetne-e valaki), második hónap a funkcionalitás, harmadik az integrációk. Végül 3,5 hónap alatt álltak ki a piacra úgy, hogy minden MVP után volt konkrét tanulság, és az egyik feltételezést el is vetették — a fennmaradó 2-t fejlesztettük tovább.
A rossz MVP összekeveri azt, amit nem akarsz, azzal, amire nincs szükséged.